Hát no közzétettem :D Már az első követőm is megvan :D
Most egy kis kikapcsolódás gyanánt kiruccanunk a nappaliba Zsófival és zumbulunk :D
A zumbulás szintén egy újkori tevékenység nálunk. Már gyakorlatilag jó egy éve foglalkoztat a gondolat, gyakorlatilag azóta, mióta betöltöttem a bűvös negyvenet :D
A fogyás már azt megelőzte, hiszen Ausztriába való kiköltözésemmel tökéletesen megszakadt a régi életforma.
Akik ismernek tudják, ezer energiával égek, szinte munkaalkoholista vagyok, és annyira bele tudok feledkezni, hogy még enni is elfelejtek. Addig csak, amíg nem tör rám egy éhségroham, persze édesség utáni vágy képében. Hány és hány átdolgozott nap, éjszaka az íróasztal mellett, számítógépet bámulva, és hány meg hány kiló pizza, hatlapos krémes vált ennek áldozatává.......
Meg a súlyom. Ami a végén már ilyesztő volt.
1 2 8 kg.
Hát na, amikor egy orvos megmért, hát persze, hogy rögtön megütött a guta, hiszen azelőtt már legalább tíz éve nem mérekeztem. Á, én nem állok rá a mérlegre, látom a ruhákon, híztam-e vagy fogytam :D
 s | ||
| Így néztem ki "fénykoromban", a környezet is hű |
Elhagyva Magyarországot, a régi életemet, munkámat egy minden szempontból új élet kezdődött először csak számomra Ausztriában. Én voltam a családból az úttörő. A szakmai tudásom nulla volt, némettudásom pedig alap. Egy hónapos álláskeresés után jöttem ki, amikor végre pozitív választ kaptam a kb.250 elküldöt e-mailre. Itt Zell am See-ben kaptam állást, szobalányként. Hát persze, hogy az anyagiak vezéreltek.
Akkor még nem is gondoltam arra, hogy mekkora változásokat fog ez generálni az egész életemben. Amibe ugye a súlyom is beletartozik. Mert szobalányként dolgozni valljuk be nehéz fizikai munka. Az ételek sem ugyanazok, mint otthon. A legtöbb szállodában az alkalmazottak étkezést és szállást is kapnak. Tehát többségében azt esszük, amit kapunk, mert ugye spórolni kell :D
Akkor még nem is gondoltam arra, hogy mekkora változásokat fog ez generálni az egész életemben. Amibe ugye a súlyom is beletartozik. Mert szobalányként dolgozni valljuk be nehéz fizikai munka. Az ételek sem ugyanazok, mint otthon. A legtöbb szállodában az alkalmazottak étkezést és szállást is kapnak. Tehát többségében azt esszük, amit kapunk, mert ugye spórolni kell :D
Nekem nagyon nagy szerencsém van, mert nem vagyok finnyás, imádom a barna, teljes kiőrlésű kenyereket, rengeteg zöldséget, húst. Ebédre pl. nem igazán tetszettek a köretek, ki nem állhatom a szürke zsemlegombócot, no meg a barnamártást (brrrrrrrrrrr) és szépen ráálltam arra, hogy pl. hús mellé csak zöldséget eszem.
És láss csodát, a kilók szépen elkezdtek peregni. Amitől féltem, hogy a derekam, ami az ülőmunka mellett állandóan fájt, és majd szépen megint becsípődik egy-egy idegszál, hát ez kérem elmaradt. Mert az izmaim megerősödtek, még a karomon is határozottan elkezdtek látszódni.
Mára oda jutottunk, hogy szépen, lassan kb. egy-másfél év alatt elbúcsúztam 30 kg-tól.
 | |
| Most így nézek ki :D |
Jelen pillanatban szakítottam a szállodával, elég volt a vendéglátásból. A nyelvtudásom is fejlődött már sokat, persze még messze van a tökéletestől, ezért úgy gondoltam megpályázok egy állást az eredeti szakmámban. Házi segítségnyújtás, óriási öröm volt, amikor megtudtam, hogy felvettek.
De csak július elsején kezdek, addig tengetem a munkanélküliek lanyha életét, tanulok és mint látjátok, írok.
No és zumbulok :D Zsófival együtt. Megfogant a gondolat: el kellene kezdenünk mozogni. Először Zsófi talált különféle izomcsoportokat fogyasztó gyakorlatokat, hááááááááááááááát, maga volt a pokol :D Akkor kezdtem el én is a You Tube-on keresgélni, sokat hallottam már a zumbáról és láss csodát, találtam egy olyan videót, ahol egy teljesen civil csoport zumbázik, persze egy csoportvezetővel (akinek mellesleg olyan a mozgása és az alakja, mint az álom), perzsa zenére :D
Amikor már fáradunk, akkor élvezettel nézzük, hogy a lila rövidnadrágos csaj milyen béna, vagy a sárga pólós nagymama, te atyaúristen, mint egy darab fa, nééééééééééééézd a sárga pólós pasit, ma is pont akkor jött :D Szóval jókat röhögünk és eltereljük a figyelmünket a fáradtságról.
Na és, hogy miért is kezdtünk el tornázni?
Mert július óta itt van csaknem az egész család és mama főz :D Jókat :D Sokat :D A kilók pedig vissza akartak jönni :D
De én nem engedeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem :D
Akinek pedig kedve támadt kipróbálni, nosza, báran, nem kell félni, nem fog fájni :D
Akinek pedig kedve támadt kipróbálni, nosza, báran, nem kell félni, nem fog fájni :D
