Legfőbb kritikusaim: Zsófi, Bence, Valter

 I. Zsófi

Zsófi lányom egy nagy csoda :) Egy régi pszichológus kolléganőm mondta róla: ebben a lányban benne van az aranymetszés. Hogy ez mit jelent, a mai napig nem tökéletesen definiálható számomra, inkább érzem, mint tudom. Zsófi születése óta egy tünemény. Tökéletes alak (az utóbbi egy évtől eltekintve, de dolgozunk rajta, egyik paleós célunk a fogyás), hihetetlen energia, jó kedv. Egyszerűen vonzza az embereket. Pici korától fogva csak azt hallottam más anyukáktól, nagyon örülnek, hogy a lányukkal barátkozik, mert: jó hatással van rá, ragad belőle a jókedv, az energia. És ez a valóság.

Már túl vagyunk a gyermekkoron, leányom gyönyörű szép nővé cseperedett, akinek kérem elvei vannak :D És ezt halálosan komolyan is veszi :D

Imádja a gyerekeket, a fogyatékos emberek felé totál magától értetődően fordul. Egyszerű, korábbi megfogalmazásával élve:" árvaházas" akar lenni, vagyis árva gyerekekkel akar később foglalkozni.

Zsófiról mostanság ez a legtipikusabb fotó

 17 éves (húúúúúúúú, ezért kimondottan irigyelem), rengeteg barátja, barátnője van. Az elmúlt évben esett át az "Ausztriába kihurcolás" fázisán, trauma megoldva, élet megy tovább. Aktivitása (fizikailag) jelentősen csökkent a korábbiakhoz képest, azelőtt nem volt nap, hogy hat óra előtt hazaért volna, énekkarok sora, néptáncpróbák, pörgött az élet. 

Itt pedig, háááááááááááát, no.

Fincsiségek netovábbja, ne feledjük: Ausztriában vagyunk, Salzburgban, ami a tejtermékek paradicsoma. Mit paradicsoma, kánaánja :D Egy szó, mint száz, fel is szaladt tizenpár kiló, nincs ezen mit szépíteni.

No, de minden rosszban van valami jó, az elmúlt év punnyadása, Zsófiám profi szintre fejlesztette angol nyelvtudását, hihetetlen mennyiségű könyvet elolvasott és számtalan blogot ír (külön köszönet érte, hogy ennek a blognak a készítéséhez is igen sok tanácsot adott, gondolom, még fog is :D )

Szépen kialakult az itteni baráti kör is: Pati, Barbi és Réka, sok-sok csajos estét, délutánt töltöttek már együtt, és a vihogási kapacitásuk kimeríthetetlen. De ezt nagyon jó hallani :D Csak az előszoba ajtót csukdossuk folyton, mert képesek a tv-t is túlvisítani :D 

Persze, amit nem lehet kihagyni: Zsófi One Direction rajongó, a köbön :D

Ami a kamaszkor rettegett velejárója: az akne, pattanás. Hál Istennek Zsófinak gyönyörű bőre van, nem, nem olyan csúnya nyitott pórusokkal, mint az enyém, azonban apró pici "patik" az ő életét is megkeserítik.

Pár napos paleo életmódváltásunk első kézzel fogható eredménye: a patik eltűntek!!!!!!!!!!

II. Bence

Bence a kisfiam. Bárki, aki nem ismer bennünket, azt hihetné ebből: még ovis, pedig dehogy :D Már a 14. évét tölti idén novemberben, de mivel ő a harmadik és egyben legfiatalabb gyermekünk, ezért mindig is ő lesz a kicsi.

Bence haláli jó fej. Bence vicces. Bence vidám. Bence a legfelelőségteljesebb és legmegbízhatóbb (pl. rábízott feladatok tekintetében) a három gyerek közül. 

Bence egy gasztronómiai katasztrófa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Pici korában a barátnőm, aki vigyázott rá, amíg dolgoztam, mindig irigykedve közölte :D :Uristen mennyit evett ma is ez a gyerek, ha én megérném, hogy egyszer Patrik (az ő kisfia) csak a felét megenné!!!!!!! Gyakorlatilag mindegy volt, mit, MINDENT megevett.

Majd, olyan 4-5 éves korában kezdődött a válogatási korszak, mára ez oda fokozódott, hogy talán a két kezem és két lábam ujjainak segítségével meg tudnám számolni, hány féle ételt eszik meg.

Igyekszünk diplomatikusan összehangolni főzési terveinket, alig várjuk a szerdát, amikor hosszú napos a suliban, pénzt visz és az ő legnagyobb örömére azt vesz ebédre, amit akar, és mi azt főzünk, amit mi szeretnénk :D Mindenféle kompromisszum nélkül :D

Ez a probléma már számtalan konfliktust és persze fejtörést okozott számomra. Végletek között. Mert a legtöbbször türelmesen viselem, hogy legtöbbször kétféle ételt v. legalább köretet kell készíteni, mert Őkegyelme nem eszi meg azt, amit a többiek :D Olykor viszont kifogyok a béketűrésből, és mindenféle gonosz eszközökhöz folyamodom (persze hiába), és jönnek a régi, ősi klisék, úgy, mint: Nem érdekelsz, majd ha éhes leszel, megeszed! (amiről persze MINDIG kiderül, hogy nem tud olyan éhes lenni, hogy megegye és MINDIG én adom fel előbb, ezután kap olyat, amit megeszik :D

Ez a szituáció a Bence által legideálisabb :D Papa Joe bistroban, óriás pizzával :D

Hála a paleo életmódnak, többé nem fogunk azon vitatkozni, hogy a babot miért nem eszi meg :D Viszont nagy harcaink lesznek az édességek, a joghurtok, a Kinder-szeletek, a pizzák, a tészták, a kakaó, a cappucino miatt, hiszen ezek megszűnnek, vagy inkább mondjuk úgy, újabb formában kerülnek az asztalra.

Ezen a héten azonban történt valami, ami szöget ütött a fejembe: éppen egy új paleós receptet próbáltam ki, vacsorára egy szezámmagos, tojásos, hagymás ropogóst és láss csodát, Bence megette!

Amikor megkérdeztem tőle, mi az ördög ütött belé, azt válaszolta:

 Egyszerűen jól nézett ki!

Talán itt rejlik a titok nyitja, dolgozom az ügyön :D

III. Valter